1. A projekt szükségességét alátámasztó helyzetkép

 

A társadalom, azon belül egy-egy település lakosságának ideális működése kapcsán elengedhetetlen feltétel a jól képzett, a mai társadalmi-gazdasági kihívásokhoz felzárkózott közösségek megteremtése megtartása és fejlesztése. Ugyanakkor a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok értékrendjében rendkívül alacsony helyet foglal el a közösség, mint érték, illetve közösségben folytatott életvitel, pedig sok tényező mellett ezen informális terek biztosítják az erőforrások bővülését, hozzájárulnak a gazdaság élénkítéséhez, közvetve szolgálják a munkahelyteremtést – a települések helyben megtartó erejének megerősítésén keresztül, növelve foglalkoztatottságot. A közösségi lét társadalmi hatásait tekintve javítja az életminőséget, ezáltal támogatja a gazdasági-társadalmi szinergiák lokális érvényre jutását.

Nemzetközi elemzések esettanulmányokkal, illetve statisztikai adatokkal támasztják alá, hogy a gazdasági növekedés eléréséhez nem elegendőek a klasszikus gazdaságfejlesztési eszközök. Ezek sikerességét ugyanis nagyban befolyásolják az adott ország vagy régió rendelkezésére álló strukturális tényezők. Magyarország komoly elmaradással küzd a hosszabb távon ható strukturális tényezők terén. A legnagyobb elmaradás (ebben a sorrendben) az általános infrastruktúrában, a humán tőkében és az innovációs környezetben mutatható ki.

A fiatalság elvándorlásának egyik oka, hogy az adott térség nem rendelkezik azokkal a vonzó tényezőkkel, amelyek a helyben maradást biztosítanák. Ezért elengedhetetlen a közösségi együttműködés javítása, a fiatalok közéletbe való integrálása, az önkéntesség multiplikálása, s fiatalok közéleti aktivitásának növelése. Fentieken túl kiemelten fontos társadalmi felzárkózási modellek kiterjesztése a hátrányos helyzetűek foglalkoztathatósága érdekében egyházi és civil szervezetek hálózati együttműködésével, különös tekintettel a határokon átívelő munkahelyteremtő kezdeményezésekre.

A Magyar kormány a makroregionális örökség, valamint a kulturális-nemzetiségi sokszínűség védelme érdekében célul tűzte ki a határ menti és a Kárpát-medencei térségben elsősorban az önkéntesség, egészségügy, sport és ifjúságpolitika, kultúra, társadalmi felzárkózás és családügy területén, a jó 3. oldal gyakorlatok megosztásán, együttműködések erősítésén, továbbá a társadalmi, gazdasági problémák megoldásán keresztül a térség fejlesztését és a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását.

2015-ben a Magyar Állandó Értekezlet és a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma megtárgyalta és támogatásáról biztosította a Kárpát-haza Fejlesztési Rendszert és annak két tervdokumentumát, a Kárpát-haza Fejlesztési Koncepciót és A Nemzetegyesítés Fejlesztési Programját. A Kárpát-haza Fejlesztési Rendszer fő beavatkozási logikáiból levezethető, hogy a külhoni magyar közösségekkel és az általuk működtetett gazdasági, társadalmi, intézményi struktúrákkal nem csak azért kell foglalkozni a fejlesztéspolitikának, hogy a magyarországi pénzügyi támogatások hozzájáruljanak a külhoni magyar népesség szülőföldön megmaradásához. Legalább ennyire fontos, hogy a külhoni magyarság és annak struktúrái meghatározó fejlesztési erőforrást is jelentenek Magyarország számára, valamint hozzájárulnak Magyarország és a szomszédos országok kölcsönösen előnyös fejlődéséhez is. A magyarországi társadalmi-gazdasági helyzet javításához ezért Kárpát-medencei hatókörű beavatkozási műveletek is kellenek, hiszen a külhoni viszonyok hatnak a magyarországi struktúrákra.

Jelen projekt Magyarország egy kevésbé fejlett régiójában, ezen belül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére koncentrálódó társadalmi-gazdasági problémákra kíván megoldásokat találni. A projekt keretében tervezett tevékenységek által alkalmazott fejlesztési beavatkozások pozitív hatásait megtöbbszörözi az azonos nyelvi, kulturális örökséggel és hasonló társadalmi berendezkedéssel rendelkező szomszédos országok határmenti területein élő lakosságának és a szakembereinek bevonása – az általuk elérhető tapasztalatok és jó gyakorlatok megosztása által. A projekt ezen belül különös tekintettel célozza a településeken fellelhető ifjúságszakmai eljárások feltárását és megosztását – ennek érdekében többek között ifjúsági attitűdkutatás lefolytatását, növelve a hazai települések helyben megtartó erejét, a nagyvárosok elszívó erejével szembeni védekezőképességük erősítését.

Szlovákiában a Pozsonyi régióba nem összpontosul olyan mértékű gazdasági erő, mint Magyarországon a közép-magyarországi centrumtérségbe, Szlovákia GDP-jének mintegy negyede származik a fővárosból. A vezető szerep az országos átlagot a harmadával meghaladó bérszínvonalban és a kereslet túlsúlyával jellemezhető munkaerő-piaci viszonyokban is megmutatkozik. A régió gazdasága alapvetően az iparra épül, ezen belül is elsősorban a gépkocsigyártás köré szerveződik. A Nyugat-szlovákiai régió gazdasági életére elsősorban a komoly és igen széles spektrumon mozgó ipari üzemek, valamint a főváros földrajzi közelsége gyakorolnak meghatározó és egyben igen kedvező hatást. A Kelet-szlovákiai régió gazdaságilag Szlovákia leggyengébben fejlett térsége. A gazdaság nagy részben Kassára koncentrálódik.

A romániai Északnyugat régió gazdasága a foglalkoztatottak száma és aránya alapján mezőgazdasági jellegű (a népesség csaknem fele az agráriumot tekinti fő megélhetési forrásának), azonban az országos szinten is jelentős nagy regionális ipari központokban (Kolozsvár, Nagyvárad, Nagybánya és Szatmárnémeti) a könnyű- és nehézipari ágazatok ugyancsak fontos szerepet játszanak. A gazdasági szerkezet miatt a régióban az egy főre jutó GDP valamivel alatta marad a romániai átlagnak, annak ellenére, hogy Kolozsvár és Nagyvárad a legdinamikusabban fejlődő városok közé tartozik az országban. Az üzleti szolgáltatások viszonylag széles, többnyire csak Bukarestre jellemző elemekkel rendelkező kínálata található meg e nagyvárosokban.

Az Erdély szívének nevezett Közép régió a romániai GDP 12%-át állítja elő, az ipar és az építőipar részesedése itt is viszonylag magas, közel 40 százalékos. A gazdasági élet szempontjából összességében megfelelően kiépített közúti és vasúti infrastruktúra, a két üzemelő (Marosvásárhely és Szeben), illetve egy kiépítés alatt álló (Brassó) repülőtér, és a már megfelelő- en diverzifikált ipari szerkezet elegendőnek bizonyult a mintegy 2,6 milliárd euró (a romániai összérték 7,7 százaléka működő tőke betelepüléséhez. A régió már jelenleg is profi tál stratégiai, kulcsfontosságú közutak és vasutak metszéspontjában fekvő pozíciójából (három európai főútvonal halad rajta keresztül), de jelentős fejlesztések hiányában nem használhatja ki azt teljes egészében. A régió harminc legjelentősebb vállalkozása közül 18 Brassó és Szeben megyében található. A Székelyföld ehhez a régióhoz tartozik. Az egy főre jutó GDP alapján a székely megyék a romániai átlag körüli értéket mutatnak, a 41 romániai megye közül Maros a 17., Kovászna a 18., Hargita pedig a 19. helyen áll. Nagy István 65 mutató alapján (rangsorszámítással) helyezte el a három megyét a romániai gazdasági térben, s azt találta, hogy a rangsormutatók alapján Maros a 12., Kovászna a 18., Hargita pedig a 19. helyet foglalja el.

Magyarországon a hátrányos helyzetűekre vonatkozó mutatók kedvezőtlenek, ezért csökkenteni szükséges a társadalmi kirekesztettségben élők számát, meg kell akadályozni a hátrányos helyzet újratermelődését. Ehhez új társadalmi felzárkózási modellek, kihasználatlan társadalmi erőforrások felhasználása szükséges, amihez új lehetőséget jelent a határokon átívelő, Kárpát-medencei szintű, hálózatban történő fejlesztési együttműködés. A hátrányos helyzetű Észak-alföldi régióban a projekt megvalósulása egyrészt hiánypótló beavatkozás, ugyanakkor lehetőség is a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolt bővítésére. A határ menti térségek sajátossága, hogy a huszadik század második felében a határok átjárhatatlansága miatt a gazdasági térszerkezet átalakulása hátrányosan érintette a határ menti településeket, a korábbi természetes gazdasági, társadalmi kapcsolatok elsorvadtak. Az elmúlt negyedszázadban nem alakult ki rendszerelvű együttműködés többek között a társadalmi felzárkózás határokon átnyúló fejlesztéseinek összehangolására sem. Nincs tervszerű kapcsolat az új munkahelyeket létrehozni képes húzóágazatok és a társadalmi felzárkózást szolgáló programokban résztvevők között, illetve a kapcsolat többnyire szórványos és esetleges.

A régió társadalmi problémáinak kardinális csoportjaként kezelendő az ifjúság helyzete. A térség fiataljainak száma csökken, mely mind a születések számából, mind pedig az elvándorlásból adódik. A fiatalok nem rendelkeznek térségi identitástudattal, közösségi elkötelezettséggel. Ezek következtében nagy a valószínűsége annak, hogy ezek a térségek rohamos tempóban elöregednek, ezzel együtt későbbiekben gazdaságilag lemaradnak. A közösséget formáló erők egyre inkább csökkennek, értve ez alatt a vallásosság, ifjúsági civil szervezetekben való aktivitás hiánya. Ezek a későbbiekben számos problémát generálnak.

Az ifjúságügy, társadalmi felzárkózás, helyben maradás terén jelentkező problémák a Kárpát-medence egészében hasonlóak, azaz az itt élő magyarság szinte egésze hasonló problémákkal szembesül, melyekre közös választ kell adni a külhoni magyarság körében is fellelhető tapasztalatok kiterjesztésével, természetesen figyelembe véve a területenként eltérő sajátosságokat és hangsúlyokat, valamint a támogatási lehetőségek szabta feltételeket.

Page Reader Press Enter to Read Page Content Out Loud Press Enter to Pause or Restart Reading Page Content Out Loud Press Enter to Stop Reading Page Content Out Loud Screen Reader Support
WordPress Image Lightbox